Rengeteg erdő mélyén éldegélt egy öreg szénégető a feleségével. Egyhangúságban teltek a napok, mert nem volt gyermekük. Viskójuk mellett csak egy kiszáradt jávorfa árválkodott.

Asszony mondja: ki kell vágni, jó lesz a boksába. Ám az öreg favágó fényes álmot lát: megtudja, hogy az bizony a Tündérek Fája, tűzre vetni vétek, mert csuda dolgokat rejt minden porcikája.

Az öreg szénégető kivágja az öreg jávorfát, de törzséből hárfát, ágaiból fabábut farigcsál. A zengő húrok hangjától életre kel a faragott fiúcska, Tilinka, s hogy az öregeket megsegítse, beáll szolgálni a zsugori urasághoz.

Három garast kap esztendő múlva, de azt is odaadja az útjába kerülő koldusnak. Cserébe csudadudát kap az álruhás Tündértől, amivel úgy megtáncoltatja a zsugori uraságot, hogy az haragjában bitóra küldi. Csakhogy előkapja csudahangszerét, és táncol a bíró, táncol a hóhér, mindenki ropja eszét vesztve.

Arra jár a király, és fölfogadja Tilinkát udvari muzsikusnak. A királykisasszonynak is megtetszik a nyalka dudáslegény. Tilinkához menne feleségül szívesen, ám a király tehetősebb vőre vágyik, a vakmerő muzsikust tömlöcbe csukatja. A királylány segítségével az ügyes kezű aranyműves muzsikáló ezüstkecskét épít, melynek gyomrában lebújik Tilinka. A zengő kecske hangjára meglágyul a királyi szív, megbocsát a furfangos legénynek. Alighogy megkapja a fele birodalmat, már meg is kell védeni, mert támad az ellenség. Tilinka átoson a támadók táborába, és megtanítja énekelni, táncolni az ágyúgolyóbisokat. Másnap, a csatában könnyűszerrel kikerülik a megbabonázott nótázó golyóbisokat, az ármádia meg kitáncol az országból a csudaduda szavára.