Azt nem tudom, van-e eleve elrendeltetés, de az óvodai jelem napocska volt.
Érettségi után (persze, hogy dráma tagozaton) rögtön elkezdtem dolgozni, a diplomámat is munka mellett szereztem meg. Művelődésszervező lettem és az Ifiház (ma CSAKK) szervezőcsapatának része. 18 évig dolgoztam ott, de 2016-ban eljött a változtatás ideje.
Azóta vagyok a Napsugár Bábszínház társulatának tagja és ez idő alatt rengeteget tanultam magamról, az emberekről, a művészetről. Új és újabb kihívások érkeznek és én ezt bevallom, nagyon élvezem. Itt fogtam először fényképezőgépet a kezembe, mára hobbimmá vált a fotózás. Itt mélyedtem el a marketing szakmában, ami ma már a munkám nagy részét kiteszi és nagyon szeretem. Persze a szervezői feladatok is megmaradtak, amit mindig is imádtam csinálni. Szeretem, hogy itt nagyon komolyan vesszük a komolytalanságot, a játék a munkánk alapja és ez nem játék! Nincs az a vad ötlet, amiből ne lehetne valóság, az az alapanyag, amiből ne születhetne valami remekmű.
A Napsugár élete mellett a családomét szervezem, ennek persze nem mindig örülnek. Két kamasz fiunkat terelgetjük férjemmel, bízva abban, hogy nyitott, boldog emberré tesszük őket. Azt hiszem, Gombóc Artúr a lelki társam, mert szeretem a kerek csokoládét, a lyukas csokoládét, a szögletes csokoládét és a CSOKOLÁDÉT, úgy egyáltalán, így, nagybetűvel!